Pali bácsi vagyok és nekem az jut eszembe, hogy mennyire izgultatok a Varsóba vezető úton. Voltak, akik sírtak-pityeregtek, voltak akik zavarodottan ültek az ablak mellett és bámulták a tájat, és természetesen voltak olyanok is ,akik rutinos utazó révén vidáman játszva, beszélgetve töltötték  az időt. Reggel hétkor indultunk , de az első "mikor érünk oda?" kérdés már fél nyolckor elhangzott. Folyamatosan szóltak a telefonok. "Hogy érzed magad? Milyen az út? Ettél-e már?" stb kérdésekre kellett sokuknak válaszolni. A sok  egymást nem ismerő sportoló  nehezen oldódott fel. Hollósy Viki a szokásos ropogtatnivaló és édesség kínálásával oldotta ezt a légkört. A tanárnéniknek és a tanárbácsiknak is volt bőven dolguk a harminchat nebutó folyamatos kérdései megválaszolásával és problémáik megoldásával: Zsuzsa néni, Anita, Viki néni, Anikó néni, Gabi bácsi, Sanyi bácsi és jómagam az út végéig el voltunk foglalva. De mire odaértünk, éjfél tájt, sokminden megváltozott. A hangulat is és természetesen az étterem nyitvatartása is , hiszen 22.00-kor bezárt. Vacsora nincs...???   Dehogy is nincs !!!!!!   Laci bácsival ő szülő, aki szgk-val utánunk jött,  nekiindultunk az éjszakának kaját keresni. A legelsdő McDonalds- jelentette a megoldást. Vettünk 200 db sajtburgert és már meg is oldódott a kései vacsora. Ez volt számunkra ,felnőttek számára az első nehézség, az első sztori , amit még sok kövötett a következő napokban.   "Legyetek jók, ha tudtok!'  Pali bácsi

Oldal: TÖRTÉNETEK VARSÓBAN
NEMZETKÖZI GYERMEK ATLÉTIKAI TALÁLKOZÓ VARSÓ 2013 - © 2008 - 2024 - bencspal.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat